Asztrális Utazás

A Lélek Tükre

Claude Rifat módszere

A Lélekvándor könyvtárából

Előkészületek

Ahhoz, hogy profi legyél, legalább egy órát kell gyakorolnod éjszakánként. Nagyon fontos a rendszeresség. A következő gyakorlatnak az a célja, hogy a tudatod megtanulja kontrollálni önmagát és a memória aktiválását. Ennek köszönhetően könnyebben kontrollálod majd álmaidat.

1. Elalvás előtt legalább 30 percig ülj vagy feküdj az ágyban.

2. Legyen sötét. Összpontosítsd a figyelmed a sötétségre, és próbálj meg egyszer? képeket vizualizálni; például egy háromszöget, négyzetet, egy falevelet, vagy amit szeretnél. Javítja a koncentrációs képességeidet, ha olyan képekre összpontosítasz, melyek szexuális vágyat keltenek benned.

Eleinte arra lehetsz figyelmes, hogy ha például egy háromszögre összpontosítasz, egy halvány háromszög képét látod a sötétben. Könnyen előfordulhat, hogy a kép mozog, forog, vagy egyszerűen eltűnik, és egy másik halvány kép veszi át a helyét.

3. Miközben ilyen képekre összpontosítod a figyelmed, amennyire csak tudsz, feledkezz el tested határairól.

4. Ne mozogj; légzésed legyen szabályos, lélegezz mélyeket – mintha aludnál.

5. Miután letelt a 30 perc, egyszerűen aludj el.

6. Ébredj fel valamikor hajnali 4 és 5 között, és ismételd el a gyakorlatot.

7. Amikor legközelebb felébredsz, a lehető leggyorsabban írj le mindent, amire álmaidból emlékszel. Lassanként egyre több álomra emlékszel majd, és egyre nagyobb részletességgel tudod felidézni őket.

8. Nappal, amikor időd engedi, összpontosítsd figyelmed komplex tárgyakra, például virágokra, egy folyó vizének fodrozódására, a fák, a falevelek alakjára; vizsgáld meg figyelmesen a könyvek tartalmát, stb. Ez is abban segít, hogy jobban tudd a valóságra fókuszálni a tudatod.

Míg e gyakorlatokat végzed, sok mindent felfedezel majd. Így például arra leszel figyelmes, hogy vissza-visszatérnek bizonyos forgó képek. Úgy tűnik, az ilyen képek szükségesek a komplex 3-D képek megjelenéséhez. Még mielőtt ezek a visszatérő képek felbukkannak, azt veszed észre, hogy a sötétség, amire összpontosítasz, először 3 dimenzióssá válik, majd elkezd „forrni”: egymást felváltó al-hallucinációkat (sub-hallucinations) kezdesz megfigyelni, melyek egy forrásban lévő víz felszínére emlékeztetnek. Ezek a hallunicációk nemcsak állandóan változnak, hanem össze is fonódnak egymással.

Pár hét vagy hónap után meglesz az első tudatos álmod a gyakorlat második, vagyis hajnali szakaszában.

Átlépés a tudatos álmokba

Kétféleképp is megteheted:

1. Amikor a hajnali gyakorlatot végzed, a következő jelenségekre leszel figyelmes: zúgó hangot hallhatsz a füleidben, vagy hirtelen úgy érzed, hogy könny? lett a tested, és felfelé mozog. Aztán hirtelen egy nagyon fényes háromdimenziós képet láthatsz a szemed előtt. Az ilyen jelenségek azt jelzik, hogy külső és belső világ határán állsz. Maradj nyugodt és mozdulatlan, különben kieshetsz ebből a tudatállapotból. Csak figyeld a képet. Hirtelen az történik, hogy része leszel ennek a képnek, és benne leszel egy álomtestben. Ne légy túl izgatott, lélegezz lassan, majd menj, és derítsd fel az álomvilágot.

2. A második esetben ugyanezeket a jelenségeket érzed, de nem bukkan fel kép, és azt gondolhatod, hogy még mindig a külvilágbeli ágyadon fekszel. Ne légy olyan biztos ebben! Kelj fel az ágyból, és próbáld meg felkapcsolni a villanyt. Ha nem sikerül, ez azt jelentheti, hogy már álmodsz. A tudatos álmokban ugyanis gyakran nem kapcsolódik fel rendesen a fény. Ha nincs fény, csak nyisd ki az ablakod. Aztán vizsgáld meg a szobád. Minden a megfelelő helyen van? Ha nem, biztos lehetsz abban, hogy álmodsz. Vagy ha, mondjuk, 4.30-kor feküdtél le, de verőfényes napsütést látsz, amikor kinyitod az ablakot, és még a környezeted is módosult, biztosra veheted, hogy sikeresen beléptél a saját memóriádba. Maradj nyugodt, és derítsd fel a környezetet.

Mit tegyél a tudatos álomban?

Elöször csak figyeld meg a belső világot, és hasonlítsd össze a külsővel. Próbálj meg találkozni álombeli emberekkel, beszélgess velük, akár meg is csókolhatod őket, ha úgy tetszik. Gondolkodj el azon, hogy ők vajon hogyan érzékelnek téged: valóban vannak „érzékszerveik”? Hasonlítsd össze viselkedésüket a külvilágbeli emberek viselkedésével. Teszteld le az akaratukat. Van „szabad akaratuk”? Kísérletezz velük, hogy felmérd a „pszichológiájukat”. Tégy fel nekik kérdéseket: tudod, hogy az én álmomban vagy? Mit teszel, amikor én ébren vagyok? Tudod, hogy ugyanazon a központi idegrendszeren osztozunk? Stb., stb. Egy idő után felfedezed, hogy a belső és a külső világ hasonlóképpen eleven, „valós”, és hogy korábban olyan voltál, mint egy gyerek, aki még nem tanult meg olvasni. Nem tudtad, hogy ilyen sok minden zajlik az elmédben, míg alszol! Tévesen azt hitted, hogy az álmaid „csak” álmok, és meg lehet őket különböztetni a külső világtól. A hitednek az volt az oka, hogy amnéziában szenvedtél, mert nem tanítottak meg arra, hogy emlékezz az álmaidra. Rájössz, hogy nincsenek világos különbségek a két valóság között, kivéve, hogy különböz? törvényeknek engedelmeskedik a kettő: a külső világ a fizikai törvényeket követi, a belső pedig a memória neurofiziológiájának törvényeit. A belső világ rendkívüli: elbeszélgethetsz benne egy macskával, megváltoztathatod a nemed, az alakod, lehet belőled virág, vagy 2-3 személy egyszerre, stb.

Kettéoszthatod magad, lehetsz például egy nő meg egy férfi egyszerre, és szerelmeskedhetsz magaddal! Az ilyen élményeket nem lehet leírni a szokásos fogalmak szerint; magadnak kell felfedezned őket.

Mivel a belső világban ilyen nagy a szabadságod, kialakulhat benned az a benyomás, hogy a külső világ csak egy börtön. Lassanként az az érzés is kiérlelődhet benned, hogy a külső világ talán nem is olyan valóságos, mint amilyennek gondoljuk; talán csak része egy ismeretlen hipervalóságnak, amiről még nem tudunk. Vajon valódi a külső világ felépítésének merevsége, vagy csak látszat? A szerzőnek az a véleménye, hogy amit „univerzumnak” nevezünk, csak kis része egy sokkal pazarabb hipervalóságnak. Hisz abban, hogy az intelligencia magasabb rendű formái képesek lehetnek tetszésük szerint teremteni külső valóságokat. Intuitíve hisz abban, hogy külső valóságunk csak látszat, mint Platón barlangjának árnyai; és hogy a fizikai erők és „állandók” módosíthatók.

Amikor tudatosan álmodsz, először csak jól érzed magad, kedves emberekkel barátkozol, elmész Tahitire, Hawaiira, a Holdra, stb. Mindez a képzeletedben zajlik, de hát a szerző szerint a külső valóságbeli életed is. Következő lépésként elemezd ki az álomvilágot; például próbáld meg felbecsülni, mekkora szabadsággal rendelkeztek – te és álombeli barátaid – a belső valóságban. Egy napon felfedezed, hogy az álombeli emberek hibridek közted és aközött, amit másokról gondolsz. Az álomalakok például választ tudnak adni olyan kérdésekre, melyekre külső világbeli megfelelőik nem tudnának. Befolyásolhatod őket a gondolataiddal, stb. Nem mindig tudnak tetszésük szerint, szabadon tevékenykedni, és nagyon gyenge az akaraterejük a tiédhez képest. A belső világ egyik legfontosabb jellemzője, hogy első kézből szerezhetsz információt a memóriád működéséről. Az elme „úttörőjeként” olyan világba teszel felfedezőutakat, ahol még nem járt előtted tudós.